Természetes igény az anya részéről, hogy azt szeretné, újszülöttje már a kórházban is vele lehessen a nap 24 órájában. Természetes igény az újszülött részéről, hogy szeretné folyamatosan édesanyja lélegzetét hallani, testmelegét érezni, bármikor szopni. Ezeket az igényeket az egészségügyi törvény is elismeri, amikor kimondja: az anyának joga van ahhoz, hogy újszülöttjével egy helyiségben helyezzék el, a gyermeknek pedig joga van ahhoz, hogy a szülője mellette lehessen. Magyarországon ennek ellenére bevett gyakorlat, hogy az újszülött külön szobába kerül, és a kórház írja elő, hogy mikor és mennyi ideig találkozhat édesanyjával. Ez sérti a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogát, emellett az anya és a gyermek családi életének tiszteletben tartásához való jogát.
Az együttes elhelyezés testi-lelki támaszt nyújt. Lehetőséget ad az igény szerinti szoptatásra és arra, hogy az anya hamarabb megtanulja felismerni és kielégíteni gyermeke szükségleteit. Maga az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága is azt szorgalmazza, hogy a szülést követő anyai és újszülött gondozás során az anyát ne különítsék el indokolatlanul gyermekétől, mert így biztosítható legjobban a gyermek teljes testi, szellemi és szociális jóléte. Az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéletben mondta ki, hogy újszülöttek esetében különösen meggyőző indok kell ahhoz, hogy fizikailag elválasszák édesanyjától.
„Magyarországon ezzel szemben ellentmondásosak a szakmai protokollok, a kórházak pedig számos ürüggyel igyekeznek elhárítani a rooming-in igényét. Gyakran hivatkoznak helyhiányra, vagy arra, hogy könnyebb az újszülöttet úgy ellátni, ha külön helyiségben van. Ilyen praktikus vagy kényelmi okok viszont nem igazolhatják a baba vagy az anya alapjogainak korlátozását.” – mondta el Zeller Judit, a TASZ Önrendelkezési programjának munkatársa.
