Az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért közös elemzésben vizsgálta az Alkotmánybíróság 2011 és 2014 közti ítélkezési gyakorlatát. A legnagyobb jelentőségű ügyek vizsgálata drámai eredményre vezetett: az Alkotmánybíróságot megtörte a kormánytöbbség, az új tagok beültetésével sikeresen alakítottak ki egy kormányhű testületet – szemben a korábbi, valódi ellensúlyt jelentő Alkotmánybírósággal.
A három szervezet 23 nagy jelentőségű ügyet vizsgált: ebből tíz a kormánypártok által választott bírák többségbe kerülése előtt, tizenhárom ez után született. Míg a kormánypártok által választott bírák többségbe kerülése előtt a testület mind a tíz ügyben a kormány érdekével ellentétesen döntött, amint többségbe kerültek az egypárti bírák, az arány drámaian felborult: 13-ból 10-szer a kormány érdekének megfelelő döntés született. A testületben több olyan bíró is van, aki (amikor részt vett a döntéshozatalban) a vizsgált ügyek 100 százalékában a kormányt támogató módon szavazott.
Az elemzést sajtótájékoztatón mutatja be a három szervezet: 2015. március 17-én 11:00 órakor az Eötvös Károly Intézetben (1088 Budapest, Szentkirályi utca 11. II. 23.)
A jelentés a sajtótájékoztatóval párhuzamosan teljes terjedelmében is nyilvánosan elérhető lesz.A parlament három lépésben módosította az Alkotmánybíróság összetételéről szóló szabályokat:
- Korábban a jelölési szabályok alapján a kormánytöbbség csak az ellenzékkel közösen tudott alkotmánybírókat jelölni. 2010-ben viszont úgy módosították ezt a szabályt, hogy a kormánytöbbség egyedül jelölhetett tagokat a testületbe.
- Ezt követően, 2011-ben a bírák számát 11-ről 15-re növelték.
- 2012-ben és 2013-ban kilencről tizenkét évre emelték a bírák megbízatási idejét, majd eltörölték a tisztség betöltésének felső (70. életév) korhatárát. A korhatár eltörlése miatt lehet majd hosszabb ideig alkotmánybíró: Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Pokol Béla, Salamon László, Sulyok Tamás és Szívós Mária.
Ezek alapján ma a tizenöt fős testületben tizenegy bíró olyan eljárásban nyerte el megbízatását, ami kizárólag a kormánypártok belügye volt: a Fidesz-KDNP az ellenzékkel való egyeztetés nélkül tudott jelölni és megválasztani bírákat.
Az Alkotmánybíróság összetételének változásával párhuzamosan a testület ítélkezési gyakorlata is átalakult: a vizsgált ügyek közül az új, egypárti bírák többségbe kerülése előtti tíz ügy egyike sem felelt meg a kormány feltehető érdekének. Amint az egypárti bírák többségbe kerültek, a döntések azonnal megváltoztak és a tizenhárom legfontosabb ügyből tíz már megfelelt a kormány érdekének.
Dienes-Oehm Egon, Pokol Béla és Szívós Mária például az új bírók többségbe kerülése előtt is szinte kizárólag olyan döntéseket hozott, amelyek megfeleltek volna a kormány feltehető érdekének. A vizsgált ügyeket tekintve Balsai István és Juhász Imre pedig kizárólag úgy döntött, vagy olyan különvéleményeket írt, amelyek a kormány érdekét szolgálták.
Az elemzés a fentieken túl egységes szempontrendszer szerint profilokat is tartalmaz az egyes bírókról. Ezek az elemzések részletesen bemutatják az új bírák ítélkezési gyakorlatát és döntéseik sajátosságait.
